Arrivederci, mouse!
És végül a már 1970 óta az informatikával már szinte egybeforrt "pointerőr"-ünk leváltására teszek egy kísérletet. Igen az egérre gondoltam. :D Nézzük is meg az alternatív megoldásomat.
Non mollare mai
E-újság
Az idő szűkössége miatt, csak kettő ötletemmel fogom még elkápráztatni a nagyérdeműt. Íme hát az első visszamaradt bejegyzés.
Nagy szívfájdalmam, hogy minden egyes nappal, csak nőttön nő otthonainkban a heti,- és napilapokból, valamint a szóróanyagokból keletkező papírhulladék mennyisége, melynek csak egy nagyon kis hányada jut el az újrafelhasználásig.
Mint másokban is a blogon, bennem is felmerült az e-olvasó szükségessége, ám én nem a közoktatásban vetném be, hanem a nyomtatott sajtó ésszerűbb alternatívájaként alkalmaznám.
Ha időnk engedi
Mára kicsit elfáradtam, de holnap amennyiben nem zárják ránk a blogverseny határidejének ajtaját még pár ötletszösszenetet bedobok a közösbe.
Egy kis kedvcsinálónak:
- Hogyan spóroljuk a lakásunkban mobiltelefonnal?
- Nincs többé bliccelés
- e-újság
- Arrivederci, mouse!
Non mollare mai
digitális bébicsősz
Mielőtt mindenki sikoltozva a fejéhez kapna, hogy "ez a mustang gyerek itt teljesen meghibbant, egy robotra akarja bízni a csemetéket", azért leszögezném, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
Mostani postomban csupán a bébifon egy általam továbbgondolt változatáról fogunk több-kevesebb szót ejteni.
Azt gondoltam, ki ugyanis, hogy lehetne forgalomba hozni olyan kiságyakat, ami egy "sírásdetektorral" (magas frekvenciában érzékeny mikrofonnal) lenne felszerelve. Amikor a baba sírni kezd az éjszaka kellős közepén, a mikrofon azt érzékeli és az ágy a sírásra mozgásba lendül. Persze itt nem eszeveszett vágtára gondolok, hanem gyengéd álomba ringató ide-oda mozgásról, amit álomba szenderítő dallam kísér. Így a kis pöttömök könnyebben visszaaludnának és a szülőknek sem kellene a poronty minden kis rezdülésére felriadni.
Persze más a helyzet, ha a csöppség éhes, mert megetetni még az én csodaketyerém sem tudná, de valljuk is be, senki sem szeretné gyermeke táplálását egy olyasvalamire bízni, ami csak a 0-t és az 1-est ismeri.
Non mollare mai
Pro Gamer Keyboard
Ezúttal a billentyűzeteket tűztem pellengérre. Szeretnék is előrukkolni egy merőben új billentyűzet elképzeléssel, így engedtessék meg nekem, hogy legújabb postomat egy illusztrációval nyissam.
Szőke vagyok!
Adottak a közösségi portáljaink, mindenki ismeri őket, nem is akarom név szerint felsorolni az iwiw-et, myvipet, barátikört, myspace-t és a többit.:D
Nagyszerű dolog, hogy lehet keresni név szerint, barátaink ismerősei között, iskolai végzettség szerint, foglalkozás szerint. Tényleg nagyszerű.
Csak úgy átsuhant az agyamon, hogy milyen jó lenne, ha ezeken a közösségi portálokon lehetne hajszín, szemszín, vagy akár hobbi szerint keresni. Különösebb problémát nem okozna az oldal üzemeltetőinek , mert végülis csak egy-két beviteli mezővel és néhány plussz lekérdezéssel több, az eddig megszokottnál. De mégis, bizonyos helyzetekben, milyen jól is jönne, mondjuk ha hozzánk hasonló érdeklődési körű embereket keresünk. Én azt mondom lehessen, így keresni!
Non mollare mai
Wake up, Neo!
A mindennapos híradásokban igen gyakran hallunk olyasmiről, hogy egy sofőr elaludt vezetés közben és ezáltal mind magában, mind gyanútlanul közlekedő embertársában is kárt tett. Következő gondolatmenetemben erre próbálok meg megoldást találni.
Az jutott eszembe ugyanis, hogy csinálhatnánk azt, hogy azoknak az embereknek akik munkájukból adódóan, vagy egyéb más okból , gyakorta vezetnek éjszaka, vagy több órán át egy huzamban (gondolok itt az árufuvarozókra, buszsofőrökre), lehetőségük lenne egy olyan nyomógombos kormány beszereltetésére, ami az autósrádióval szoros összekö
ttetésben áll. Az elgondolásomban persze egy speciális CD-s autórádiót is implementálnunk kell a járműbe, melynek specialitása abban merül ki, hogy olyan audio, vagy mp3 CD formátumot képes lejátszani, amelyben a hangsáv mellé az ütemek ritmusa is fel lenne írva. Sofőrünk a kormány nyomógombjait ritmusra pötyögtethetné kedvenc slágereire, a rádió pedig összehasonlíthatná a pötyögések ritmusát az eredetileg felvitt ritmussal. Minnél közelebb állna a pötyögés a valósághoz annál több pontot kapna az immár sofőrből játékossá avanzsált felhasználónk. A pötyögés koncentrációt kíván meg a sofőrtől, ezáltal csökkenti a volán mögötti elalvás kockázatát.
(A kicsit szárnyalóbb fantáziájú olvasók kedvéért zárójelben jegyezném meg, hogy az illusztráción szereplő piros gombok NEM a Nitro befecskendező rendszer nyomógombjai. :P)
Végezetül hadd zárjam a posztot egy "remekbeszabott" cseh reklámfilmmel, ami noha igen vicces hangvételű, éppen az általam vázolt problémára világít rá.
Non mollare mai
Digitális bluetooth karszalag
Ha létezne, az önkifejezés egy milyen nagyszerű formája lenne a címben is szereplő digitális karszalag. Hát létezzen!
Mivel nagyon sok fiatal hord a kezén a lehető "legsokfélébb", különböző színű, különböző feliratú karszalagot, így egészen biztosra veszem, hogy lenne igény az általam megálmodott pazarságra, a karszalag egy digitális változatára.
Egy olyan karszalagról beszélünk, ami tulajdonképpen egy hajlított kijelző, ami alkalmas mind képi, mind szöveges információ megjelenítésére. A leginkább talán a fényreklámokhoz tudnám hasonlítani. Valami ilyesminek képzeltem:
Az eszköz beépített bluetooth adó-vevővel van megáldva, ami segítségével kommunikál számítógéppel és mobiltelefonnal is. A karszalagon megjeleníthetjük kedvenc képeinket, vagy akár személyes üzeneteinket, amik éppen aktuális hangulatunkat közvetítik a külvilág felé. Kiírhatjuk napi mottónkat, vagy akár kedvenc filmidézeteinket. Nem akarom önmagam ismételni, de szerintem tényleg nagyszerű módja az érzelemkifejezésnek.
A megvalósításhoz használhatnánk akár az Mp4-es pénztárca ötletemben már felvetett nagyszerű OLED technológiát is.
Meggyőzésem eszközeként hadd éljek egy egyszerű élet adta példával. Milyen kapóra jöhet nekünk egy ilyen remekbeszabott karkötő, ha mondjuk egy szépséges lánnyal szeretnénk egy hangos diszkóban megismerkedni. Csak telefonunkról bluetooth-on átküldjük a kívánt udvarlószöveget a karkötőnkre (mondjuk tetszik a mosolyod:D) és a csalfa mosoly már garantált is.
Non mollare mai
Alaplap SLI
Scalable Link Interface szól angolul helyesen a fennt írt rövidítés. Mint sokan tudják az SLI technológia a GPU-knál használatos, hogy ezzel a megoldással kettő , vagy több videókártya számítási kapacitásait tudjuk kihasználni egyszerre.
A ma még korszerűnek mondható alaplapok is mint elődeik, előbb utóbb a szemétben landolnak, mivel azok elavulnak, számítási kapacitásuk már messze nem lesz elegendő a jövőbeni alkalmazásokhoz, a temérdek elektornikai hulladék pedig csak még több fejtörést okoz nekünk.
Az fordult meg a fejemben, hogy milyen jó lenne ha az alaplapokat úgy gyártanák le, hogy azokon egy speciális csatolófelület lenne, amivel a lapkák a videókártyákhoz hasonlóan SLI-be köthetővé válnának.
Ha már létezne ez a megoldás, akkor a mára már igencsak gyengécskének mondható 1,8GHz-es Celeron procit befogadó Asus alaplapunkból valami bolhapiacon még egy példányt beszerezve rögtön köthetnénk is SLI-be, ezzel megduplázva számítási-, ram- és videókártya-kapacitásunkat is, mivel mindenből dupla annyit szerelhetnénk gépünkbe. Én úgy hiszem, hogy egy megfelelően megírt operációs rendszer és /vagy egy bővítőkártya kezelhetné a két külön alaplapon helyet foglaló egyforma processzorunkat úgy, mintha az egy dupla magos processzor lenne. Ezzel a megoldással rengeteg régebbi alaplapunkat és processzorunkat menthetnénk meg idő előtti kényszernyugdíjazásától, így jelentősen csökkentve az elektronikai hulladék mennyiségét is.
Non mollare mai
Parkerdő Multi módra
Azt javaslom legyünk ezúttal egy kicsit "zöldek".
Ötletem pedig a következő: Egy olyan park, vagy több hektárnyi erdős terület létrehozását álmodtam meg, amit nagy informatikai cégek finanszíroznának.
Most ha olvasnák a fennt említett cégek vezérigazgatói a postomat, valószínűleg egy emberként szisszennének fel és titulálnának elmebetegnek. De miután kifejtem a mondandómat mind be fogjuk látni, hogy nem is olyan agyament dologról van itt szó.:D
Szóval a park úgy nézne ki, hogy erre a több hektárnyi dimbes-dombos, lankás területre bármelyik nagy cég saját pénzen ültethetne fákat, növényeket . A dolog pikantériája az, hogy a fák, növények az adott cég jellegét adnák vissza,(gondolok itt logóra, színvilágra bármire ami az adott multit juttatja eszünkbe). Ily módon elképzelhető lenne, hogy végigsétáljunk a Google sétányon, mely a Google logó alakjában kanyarog. A Google sétány g betűje közepén egy HP szökőkút pompázna, az út jobb oldalán IBM logóra nyírt sövény díszelegne, míg a bal oldalon Microsoft logót mintázó erdő terülne el. A lehetőségek száma természetesen végtelen. A lankás lejtők tetején egy kilátó lenne ahonnan az egész parkra madártávlatból lehetne rátekintést nyerni.
De, hogy mégis ez hol érné meg a multiknak? Mert a két szép szemünkért egész biztos nem vállalnának ekkora anyagi beruházást.
Úgy gondolom, ha egy ilyen park megépülne a Föld bármely féltekén, igen hamar túristacentrummá válna és akkor a cégek egy olyan meglehetősen jó reklámfelülethez juthatnának, aminek nagyon sok ember csodájára járna és szeretne.
Szerintem ennél jobb reklám nem is kell.
Non mollare mai
Alternate ending
Délután folyamán kedvem szottyant egyet filmezni, mostanra már túl is estem rajta. Eleinte egész jól indult a film, ám amint az már máskor is megesett a végére abszolút mást kaptam, mint amire vártam, de persze most nem a jó öreg film végi "azta de durva" katarzisról beszélek, ami annyira meglepett, hogy legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy délutáni filmem ilyen meglepő fordulatba megy át, hanem egyszerűen csak semmi... A film befejezte óta csak azt ismételgetem magamban, hogy én teljesen másképp csináltam volna.
MP4-et a pénztárcába
Mindenkinek jár legalább egy futurisztikus ötlet. Én sem húzom ki magam ez alól a kellemes felelősség alól, következzen hát a magam kissé lehet, hogy tényleg túlkapó ötlete.
Az villant át az agyamon, hogy ha már legtöbbünk úgyis szinte mindenhová magával viszi a kis mp4 lejátszóját, pénztárca ugye meg mindig van nálunk, miért ne lehetne a kettő egy és ugyanaz, így egy dolog kellene csak magunkkal cipelnünk. Lehet, hogy elsőre kicsit elrugaszkodottnak tűnik a gondolat, de azért csak játsszunk el vele.
Külső megjelenésre a pénztárca forma maradna meg, de a hátoldalán egy pénztárcafelületű kijelző kapna helyet, mely alkalmas lenne videófájlaink megtekintésére. Mielőtt bárki visszakézből rávágná, hogy ez lehetetlen, megjegyezném, hogy a manapság egyre dinamikusabban fejlődő OLED technológia szerintem kíválóan alkalmas lenne erre a célra, ugyanis készíthető lenne olyan hajlítható OLED kijelző, amit a pénztárca külső felületére implementálhatnánk. A belső kialakítással különösebb ellenállásba nem ütköznénk, ugyanis semmi extrémet nem gondoltam ki vele kapcsán, egyszerűen pénz tárolására lenne alkalmas, mint eddig. Az aprócska termetű elektronika, (amilyen kicsire manapság már tudnak méretezni egy mp4 elektronikát), vígan elférne a pénztárca belsejében a bankkártyáink és a személyigazolványunk mellett.
Egy kis előzetes látványterv:
Non mollare mai
Le akarok szokni!
Kis kitérő után, jöjjön egy újabb az ötleteim közül. Bár jómagam nem dohányzom, ezúttal a dohányosokon segítenék, pontosabban egy eszközt kínálok, ami segítené őket a leszokásban.
-
A kis alaplap azt a célt szolgálja, hogy lehetőségünk van olyan hanganyagot a dobozunkra felvinni, és azt minden egyes kinyitáskor lejátszani, ami motiválja a dohányzó személyünket a leszokásra és meggyőzi, hogy ne gyújtson rá.
Kreatív ötletek börzéje
egy igényes floppy ceruzatartó. Jómagam is csináltam egyet otthonra. Igen jó szolgálatot tesz.
2. Ötletes kis szendvicshordó
5.Karperec billentyűkből
6. CRT akvárium
What's up, Doc?
Azt javaslom renováljuk meg ezúttal az egészségügyet. Ha nincs senkinek ellenvetése, akkor lássunk is hozzá....
A minap valamilyen véletlen folytán kezembe akadt a TB kártyám és arra lettem figyelmes, hogy annak elülső oldalán valamilyen vonalkódkezdemény található. Annak rendje és módja szerint be is indult a fantáziám és azt találtam ki, hogy a mai hagyományos recepteket száműzzűk az orvoslásból.
Az én ötletemet követve többé senkinek sem kell receptekkel rohangálnia. A vonalkódkezdeményt, aminek (legjobb tudomásom szerint jelenleg semmi haszna sincs) értelmet adunk. Ezek után az orvos egy vizsgálat alkalmával annyit tesz, hogy egyszerűen lecsippantja a TB kártya vonalkódját, egy vonalkódleolvasóval, ami usb-n csatlakozik a rendelőjében található PC-jéhez. Mondanom sem kell, hogy a PC szélessávon kapcsolódik az internethez. Majd a leolvasás után a PC-vel egy központi adatbázisba lép. A vonalkódleolvasás azonosítja a beteget, így a leolvasás után a háziorvos a kezelt beteg adatbázistáblájába be tudja írni a felírt gyógyszereket és azok mennyiségét, valamint egy lejárati időt, hogy meddig kell kiváltania a betegnek a gyógyszerét. A beteg ezután elbattyog a gyógyszertárba, ahol a gyógyszerészek ismételten leolvassák a vonalkódját, így ők is hozzáférnek PC-jükkel a központi adatbázihoz, amiből kiolvassák, hogy milyen gyógyszer kell a betegnek és kiszolgálják őt. Ezután az adatbázisban a gyógyszerek inaktiválódnak, hogy ismételten ne lehessen azokat kiváltani.
Szerintem csodás.:D
Non mollare mai
Formabontó laptop design
Multifunkciós médiatávirányítót a népnek
Annyira jól jönne, de tényleg.
- Programozni kívánt gomb benyomása
- Piros Rec gomb
- Egérrel végigjátszani a folyamatot , ami később a távirányító gombjának megnyomása után fog történni(mintha megmutatnánk neki , hogy mit kell csinálnia, pl. winamp megnyitás )
- Folyamat végeztével megint Rec gomb
Life is just a game - Úgy játszanék valamit
Mostanában annyiszor uralkodik el rajtam a címben is szereplő érzés, hogy úgy játszanék valamit, de valljuk be a kis notim szerény integrált GMA X3100-asa igencsak soványka bármelyik komolyabb játékélményt nyújtó játék akárcsak képregény módban történő futtatásához is.
Akik már múlt 7 óta figyelemmel kísérik a blogomat (és gondolom százával, sőt ezrével vannak ilyen személyek:D), azoknak az arcára biztos mosolyt csal következő tőlem már többször elhangzott mondat. Fejemben már megszületett a megoldás.
Ha én egy tehetősebb nagyvállalat lennék, jelentősebb tőkével a kezemben egész biztosan gamereknek adnék el szélessávú internet hozzáférést. Ez így abszolút semmi extra. Azonban én olyan netszolgáltatásra gondolok, ami magában foglalja azt is, hogy aki nálam köt internetet, az a szélessávú internet mellé megkapja azt a lehetőséget is, hogy egy "egyszerűbb" gépen is játszhat a legújabb PC-s játékokkal. Ezt úgy gondoltam megvalósítani, hogy az egyébként igen számításigényes grafikák nem a helyi PC-nk videókártyáján és processzorán, hanem egy számítási felhőt segítségül hívva kerülnének kiszámításra egy általunk üzemeltetett szervererdőben. A felhasználó otthoni PC-je tulajdonképpen csak a megjelenítendő képpontok adatait kapná és a billentyűzet illetve egér bemeneteit küldené az interneten a grafikai számítások, a távoli gépeken hajtódnának végre. Olyasféleképpen kell elképzelnünk a megoldást, mintha távoli asztali kapcsolatot használnánk és a távoli gépen indítanánk el a játékot. Ez a megoldás mentesítené a felhasználókat a tízezrekbe kerülő gépcseréktől, csak egy havidíjas internetszolgáltatásért kellene fizetniük, persze a hagyományoshoz képest némi felárral. Szerintem tuti bolt, mivel nehezen képzelem el, hogy bárki is fülig érő mosollyal bővíti otthoni PC-jét csak mert megint megjelent egy újabb Need For Speed.
Érdemes 1,5 percet szánni a következő videóra, mely az alapötletet adta:
Non mollare mai
Where is Waldo?
Voltaképpen a mostani témánknak nem sok köze lesz a fenti, szerintem majdnem mindenki által ismert és kedvelt rajzfilmhez, csak olyan jól hangzó és figyelemfelkeltő címnek tűnt.
Arra gondoltam, milyen jó is volna, ha a Google-el, vagy bármilyen más keresővel lehetőségünk lenne úgy keresni, hogy egy birtokunkban lévő képet feltöltünk, majd a keresőmotor az adatbázisába gyűjtött képekkel összehasonlítva megállapítja, hogy mi, vagy ki van az adott képen.
Ezt olvasva sokan azt gondolhatják, hogy ez teljesen felesleges. De játszunk csak el a gondolattal, hogy ez a kereső létezik. Milyen nagy segítségükre lehet például kisiskolásoknak, ha azt a feladatot kapják, hogy ismerjék fel különböző országok zászlajait, vagy ha mondjuk ük-ük-ük nagymamánktól örökül maradt műkincs értékére, eredetére vagyunk kíváncsiak, vagy egy filmjelenetben látunk valami érdekeset, amiről fogalmunk sincsen , miféle szerzet, vagy esetleg csak egy csinos kis hölgyről szeretnénk némi többletinformációhoz jutni, akinek még a nevét sem tudjuk.:D Ez csupán néhány alkalmazási lehetőség. Így már talán nem is tűnik elvetélt ötletnek. Mert azért valljuk be elég nehéz a olyasvalamire keresni, amiről azt sem tudjuk mi az, mikor néha még azt sem találjuk meg, amiről biztosan tudjuk a mibenlétét.
Sőt a kereső a következő esetben is segítséget nyújthat: Mivel beszélek a magyar nyelv mellett még angolul és németül is, így ha keresek valamit, nem okoz nehézséget angolul is és németül is rákeresnem a dolgaimra. Ellenben, tegyük fel hogy adott egy személy aki könyvespolc ötleteket keres a neten, de nem beszél idegen nyelvet, így ő csak magyarul tud keresni. Elképzelhető, hogy jóval csekélyebb találatot kap. Míg ha feltölthetne mondjuk egy otthoni polcról fényképet az algoritmusunk kereshetne hozzá hasonlót, amiből a polckészítőnk ötletet meríthetne.
Kivitelezhetőségről meg annyit, hogy jónéhány millió képet tartalmazó adatbázissal és pár egymásba ágyazott for ciklussal ügyes programozók egészen biztosan maradandót lennének képesek alkotni.
Non mollare mai
DJ's Night - M.C. Display
Múltkorjában már nem első alkalommal volt szerencsém átbulizni egy fél éjszakát. Az este eleinte egészen ígéretesnek indult, rengeteg jó számot tett fel forogni a lemezlovas. De úgy, fél 3 felé a.m. .P a buli számomra mintha leült volna és vele együtt én is. Ekkor ötlött fel bennem az a gondolat, hogy megrohamozom a discjockey-t a helyben rögtönzött kívánságlistámmal, ám mint ahogyan az lenni szokott nagy fájdalmamra a DJ a kívánságaim teljesítése helyett, félvállról odamondogatott "Nincs meg az a szám", "Nem is hallottam róla sosem" , mondatokkal utasított rendre. Ekkor még nem is gondoltam arra, hogy lehetne ezt másként is, a buli hevében ugyanis nem ezzel voltam elfoglalva de később felszínre tört bennem egy újabb 5let.
A saját magam által generált problémára a következő lenne a megoldás. A bejárat után közvetlenül elhelyeznék egy érintőképernyőt, amin az éppen a zenét szolgáltató DJ repertoárjából választhatnának maguknak tetsző zenét a beérkező diszkórajongók. A kívánságlista a DJ laptopján vagy épp zenegépén megjelenne, így ő tetszés szerinti időpontokban befűzhetné a mások által hőn áhított dalokat a "lejátszólistájába". (Az egyes számok prioritásértéket is kapnának aszerint, hogy mennyi "szavazatot kapnak", a magasabb prioritású számokat pedig nagyobb előszeretettel játszanák le). Ezáltal elkerülhetővé válna, hogy olyan zenéket kérjenek a szórakozni vágyók ami nincs is meg lemezlovasunknak, illetve a rezidens pontosabb képet kapna arról, hogy a jelenlévők milyenfajta zenékre vágynak.
Régebben még
az is eszembe jutott, (bár itt jegyezném meg ez azért egy disco üzemeltetőnek nagyobb beruházást jelente, mint egy fennt említett érintőképernyős visszajelző rendszer), hogy milyen jó lenne a klippekre táncolni. És itt az előbbi mondat alatt azt értem, hogy ténylegesen a "klippen táncolni". Vagyis a táncperkett egy plexi lappal lenne leburkolva ami alatt több kijelzőből együttesen állna össze egy nagyobb mátrix, ami a végső nagy képet alkotná, ezen pedig játszanák az épp aktuális zene klippjét. :D Simán jobb mint a lézerdiszkó:D
Ha ez a két dolog egy helyen egy időben magvalósításra kerülne, akkor aznap estéről egyértelműen elmondhatnánk, hogy az nem DJ's Night, hanem Our Night lenne.
Non mollare mai
